Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a többi fontos dolog

2012.12.14

Az alommal szemben támasztott követelmények

Számos szempontot kell mérlegelnünk, amikor megválasztjuk, hogy mit fogunk istállóinkban használni. Az alkalmazott anyagnak könnyen kezelhetőnek, könnyen és lehetőleg állandó minőségben beszerezhetőnek, jól tárolhatónak kell lennie, de emellett az ára sem mellékes szempont, s eddig a lovak igényeit még figyelembe sem vettük! Az alomtól elvárjuk, hogy megfelelően puha, száraz és kellemes hőmérsékletű fekhelyet biztosítson, azaz jó nedvszívó és hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezzen. Emellett a lovak egészségére sem lehet káros, így pormentesnek, illetve penész, vagy más szennyeződéstől mentesnek is kell lennie.

Az almoláshoz ma már rendkívül sokféle anyagot használhatunk fel, s nemcsak különböző egyéb gazdasági tevékenységek melléktermékeit, hanem speciálisan erre a célra gyártott anyagokat is. A legelterjedtebb, s legrégebb óta használt alom világszerte a különféle gabonák szalmája, egyre gyakoribb a faforgács használata, de számos országban állnak lovak újságpapír szecskán vagy a rizs hántolásakor visszamaradó héjon, s újabban iparilag előállított pelletált formájú alomanyagokon is. Vajon melyiket érdemes választanunk?

Forgács vagy szalma?

Az előbb felsorolt lehetőségek közül hazai viszonyaink között elsősorban a faforgács, illetve a szalma az, ami lovaink fekhelyeként szóba jöhet. Mindkettőnek vannak hívei és ellenzői egyaránt, s mindkét oldal fel tud sorakoztatni különböző érveket a maga igaza mellett.

Az újabb kutatási eredmények azonban azt látszanak alátámasztani, hogy a szalmával történő almolás jobb a lovak számára, mint a faforgács használata. A vizsgálatok azt mutatják, hogy szalma használata esetén a lovak mintegy háromszor annyi időt töltenek az oldalukon fekve, mint forgácson. Közismert tény, hogy négylábú társaink akár állva is tudnak pihenni, de mélyalvásra csak akkor képesek, ha lefekhetnek. Ugyan mindkét alomanyagon hajlandóak a mellkasukon feküdni, de oldalukra dőlve sokkal hosszabb időt töltenek a szalmában.

A szalmát különböző méretű bálákban szerezhetjük be, tárolása és kezelése jól megoldható, viszont helyigénye valamivel nagyobb a forgácsénál. A szalma használatának potenciális hátránya lehet, hogy gyakorta poros, illetve penészes, s egyes lovak légzőrendszerét irritálhatja, emellett vannak lovak, melyek hajlamosak felenni azt maguk alól. Éppen ezért a megfelelő minőség biztosítása érdekében a szalma beszerzésekor is ugyanolyan körültekintően kell eljárnunk, mint a takarmányozásban felhasznált alapanyagok esetében.

A forgácsot általában zsákban, ritkábban ömlesztve vásárolhatjuk. Választhatunk a fűrészüzemek egyszerű mellékterméke, de akár speciálisan almoláshoz gyártott termékek között is. Ez utóbbi előnye, hogy pormentessége általában biztosított, s benne a különböző idegen, veszélyes anyagok (pl. szög) előfordulásának esélye minimális. A lovak többsége a faforgácsot nem eszi fel maga alól, bár ennek ellenkezőjére is akadt már példa, ami komoly emésztési problémákat okozott. A forgács hátrányai között említhető, hogy rendkívül porózus, s gyakran marad nedves, valamint nem biztosít olyan meleg fekhelyet, mint a szalma. Az utóbbi szálai között ugyanis levegő marad, jobban szigetel, ezáltal a lónak melegebb érzetet biztosít.

 

Az iparilag előállított, pelletált formában beszerezhető alomanyagok nedvszívó képessége ugyan jó, de messze nem készíthető belőlük olyan kényelmes fekhely, mint szalmából, de még olyan sem, mint faforgácsból. Ezért ezek egyszerű kezelhetőségük miatt elsősorban az istállószemélyzet életét könnyítik meg, lovainkét nem.

 

A boksz mérete is meghatározó

Saját tapasztalatom, és számos kutatási eredmény is azt mutatja, hogy kicsi bokszokban a lovak – különösen a nagyobbak – nem szívesen fekszenek le, mert félnek tőle, hogy a fal mellett fennakadnak. Ez ellen többféleképpen lehet védekezni, egyrészt a boksz falára szerelt vízszintes lécekkel, melyekben patájukkal fogást találhatnak, s elrúghatják magukat a faltól, másfelől az alom megfelelő kialakításával. Ez utóbbi esetben az almot úgy célszerű elhelyezni, hogy az a fal mellett kissé magasabban álljon, s körbe a boksz közepe felé lejtsen, így a lónak nagyobb esélye van „elgördülni” a faltól. Természetesen a legjobb megoldás az, ha istállónkban a bokszok mérete nem kicsi, azaz legalább 3,30 m x 3,30 m-esek. Ez már csak azért is célszerű, mert több vizsgálat is utal arra, hogy a különböző rossz szokások (karórágás, szitálás stb.) kialakulásának lehetősége a boksz méretének csökkenésével arányosan nő.

 

Amíg az állatorvos megérkezik...
Az egyik leggyakoribb helyzet, amikor elsősegélyben kell részesítenünk egy lovat, amíg az állatorvos megérkezik, ha valamilyen sérülés, sebesülés következik be. Nézzük tehát, mik a legfontosabb tudnivalók, ha egy ló sebesülését kell azonnal ellátnunk.

 

 

A sebek ellátásánál az első és legfontosabb feladat, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat. Először gondolkodjunk, csak aztán cselekedjünk. Azokat a sebeket, amelyek átütnek a bőrön, a következő alapszabályok szerint látjuk el: steril sebfedés, kipárnázás, öntapadó kötszer. Az erős vérzéseket nyomókötéssel és nem elkötéssel csillapítjuk.
A sérülések okozta vérveszteséget többnyire mértéktelenül túlbecsülik. Egy 500 kg súlyú lónak körülbelül 35-40 liter vére van, így még hét-nyolc liter vérveszteség sem életveszélyes számára. Ilyen nagyságrendű vérveszteség a lábtőízület vagy a csánk alatti sérüléseknél csak többórás vérzés után következik be.
Friss sebre nem szabad rojtosodó kötözőszert tenni. A fertőtlenítő szerek agresszív anyagok, amelyek a kórokozókat a sejtek közvetlen roncsolása által pusztítják el. A felületek sterilizálására, eszközök, helyiségek vagy az érintetlen bőrfelszín sebészeti beavatkozások előtti előkészítésére fejlesztették ki őket. A bőr alatti szövetet szétroncsolják. Ez a "holt" szövet aztán a baktériumok ideális táptalaja. A fertőtlenítő szerek helytelen használata védtelenebbé teszi a sebet a fertőzésekkel szemben. A sebek elsősegélyének célja, hogy megteremtse az állatorvos számára a seb összevarrásának feltételeit. A jó kötés csillapítja a vérzést, védi a sebet a szennyeződésektől és megakadályozza a sebszélek duzzadását és tátongását. A jó elsősegély a gyors és esztétikailag optimális gyógyulás feltétele. Sok csúnya heg nem alakult volna ki a lovak lábán, ha megfelelően ellátták volna őket.
A láb tájékán minden sérülést azonnal be kell kötözni. Hogy a sebet még össze lehet-e varrni, a sebben lévő kórokozók mennyiségétől függ. Az esetek többségében lábsérüléseknél kell elsősegélyt nyújtani. A pata és a lábtő, illetve a pata és a csánk közötti sérüléseket különösen fenyegeti a további szennyeződés. Három-négy órán belül véglegesen el kell látni őket, mert később már alig lehetséges összevarrni a sebet.
A ló lábának helyes bekötözéséhez megfelelő kötszerre van szükség. A segítő számára a vészhelyzet rendkívüli stresszt jelent. Ha még alkalmatlan kötszerekkel is bajlódnia kell, nem ér el használható eredményt. A hatékony elsősegélyhez feltétlenül szükséges a speciálisan lovak számára fejlesztett, lehetőleg egyszerűen kezelhető kötszer. A ló lábának bekötözésekor figyelembe kell venni anatómiai adottságait is. A lábtőízület és a csánk alatt a bőr közvetlenül a csonton és a felületi hajlítóínon fekszik. Ezeken a helyeken a kötés túl erős nyomása teljesen megszakítja a bőr vérellátását. Ha a helytelen kötés két óránál tovább marad fent, a bőr elhal. Egy elég vastag vattapárna a kötés alatt megakadályozza ezt a gondot. Kétség esetén mindig egy kicsit jobban párnázzuk ki. A kiugró csontoknál, amelyeket a bőr közvetlenül fedi, a párnának különösen vastagnak kell lennie a kötés alatt.

A láb sérüléseinek megfelelő ellátása
1. A sebet steril sebfedéssel letakarni
2. Gézzel fedett vattával jól kipárnázni, a párnát kétszer körbetekerve a lábon
3. A kötést öntapadó kötszerrel körbetekerni

SOHA ne használjunk rojtosodó anyagot közvetlenül a sebre helyezve!
SOHA ne vigyünk fertőtlenítő szert, kenőcsöt vagy hintőport közvetlenül a sebbe!
A LEHETŐ LEGGYORSABBAN gondoskodjunk a seb végleges, állatorvosi ellátásáról!

A ló lábsérüléseinek ellátására szolgáló kötés három alapelemből áll. Közvetlenül a sebre kerül a steril sebfedés. Soha nem lehet foszló, rojtosodó anyagból. Ideális a készen kapható 10x20 cm-es sebfedés. A párnázóanyag sem rojtosodhat. A legmegfelelőbbek a mindkét oldalán gézzel fedett, 40 cm széles és kb. 1 cm vastag vatták. A párnázást készre vágott kötözőpárnaként vagy többméteres tekercsben is meg lehet vásárolni. A kötés külső rétegét a kötszer képezi. A legjobb kötést öntapadós, 10 cm széles és 4,5 méter hosszú kötszerekkel lehet elérni. A kötszer tekercsei egymáshoz tapadnak, a kötés elcsúszása szinte kizárt. Ezzel az anyaggal még egy laikus is képes jó kötést készíteni.
A kötszereket portól és nedvességtől védve kell tárolni, hiszen bármikor szükség lehet rájuk. Erre az istállóban ideálisak az alumínium- vagy műanyag dobozok. Túralovagláshoz a kötszereket víz- és porátnemeresztő fóliába kell csomagolni. A felhasznált kötszereket azonnal pótolni kell. Azoknak a lovastársainak, akik szeretik magukat az ön készletéből kiszolgálni, udvariasan, de határozottan hívja fel a figyelmét, hogy az anyag nem ingyen van...
A ló lábának kerülete fentről lefelé csökken. A kötés elcsúszásának megakadályozására a magasabban lévő sebek bekötözését mindig alulról kell kezdeni, és felfelé haladva betekerni. A sérült testrészre sebfedést kell tenni. Ha előbb gondolkodunk, és csak azután cselekszünk, akkor már nem is tűnik a dolog igazán nehéznek, ugye?
A hastájék sérüléseit egy tiszta sebfedés és egy lótakaró segítségével is el lehet látni.
Egy szügyhám, futószárazó heveder, takaró-leszorító heveder, farmatring, vagy épp egy kis ragtapasz és más segédeszközök szintén segítenek a sebfedést a "normál" kötszerrel nehezen elérhető helyeken is rögzíteni. A kötés felhelyezése előtt készítse elő a teljes kötéshez szükséges összes anyagot.

FONTOS!
A seb nagysága semmit sem mond a veszélyességéről. A legkisebb szúrt sebek az ízületeken és ínhüvelyeken örökre tönkretehetik a ló egészségét. A kisebb szúrt sebek az egyébként veszélytelen helyeken oltatlan lovaknál tetanuszhoz vezethetnek.
A nagyobb bőr- és izomsebek megfelelő kezelés mellett meglepően hamar gyógyulnak. A mély sebeket az ízületek és ínhüvelyek környékén állatorvosnak kell a lehető leggyorsabban alaposan megvizsgálnia és kezelnie. Alapvetően a kötés csak elsősegély, és semmiképpen sem helyettesíti a ló állatorvosi ellátását.

 

                                                                                                     *

 

Tartás
A lócitrom mint üzenet

Nem csak az állatorvos számára lehet érdekes az esetleges férgesség megállapításához, a laikus is számtalan információhoz juthat a lócitromból a lóról, a táplálékáról és gazdájáról.
Egy pillantás a legelore
Vannak például legelok, amelyeken a sok világos kupac megszáradt a napon és bomlással fenyeget, vagy már bomlásnak is indult, és világos réteggel vonja be a talajt. Ezeken a mezokön láthatunk még kis magas füvu szigeteket, amelyeket a lovak nem legeltek le.

 

 

Nem csoda - ott bent ugyanis még több lócitrom van; feltehetoleg osrégiek is, amelyek rengeteg nitrogénnel látták el a földet, így kitunoen segítették elo a csalán növekedését. Ilyen helyekre a lovak már lócitromot pottyantani sem járnak be, inkább mellette végzik el a dolgukat - így új "szigeteket" képezve. Ez rendetlen lótartóról tanúskodik, aki elhanyagolja a legelot, és elosegíti lovai férgességét. Ennek megállapításához nem is kell mást látni, egy pillantás a kupacra világossá teszi ezt.
Egészen mások azok a legelok, amelyeken imitt-amott látni egy-egy feszes és rugalmas, fényes kupacot, és a fu egyenletesen le van legelve róluk. Ha másnap elmegyünk ugyananaz a legelo mellett, megállapíthatjuk, hogy ismét feszes és rugalmas, fényes kupacok vannak rajta - de más helyeken. És mivel még mindig fényesek, valószínuleg újak és frissek. Vagyis rendszeresen összegyujtik oket, nem képzodnek kiégett részek és csalánszigetek, a lovakat kevésbé zaklatják a legyek és a tulajdonosnak is kevesebbszer kell féregtelenítést végeznie.
Riadót kell fújni olyan lócitrom esetén, amelyekben kis, fehér vagy vörös férgeket látunk. Ez eros férgességre utal, és a lovaknak sürgosen féregteleníto kúrára van szükségük.

Egy pillantás az istállóba
Már a talicskára vetett pillantásból is lehet következtetni arra, hogyan vezetik az istállót. Nedves szalma között néhány lócitromot látunk benne? Akkor a lovak biztosan nem tiszta alomban állnak.
Vagy tele van lócitrommal, amelyet gyaluforgácssal vagy furészporral szórtak be? A szalma a talicskán ugyanúgy csak enyhén nedves, mint a lócitrom? Elso osztályú - itt rendszeresen almoznak, a lovak biztosan száraz helyen állnak.
Gyakran nem is kell bemenni az istállóba, már a talicskán lévo lócitromok is eleget mondanak a lovak tartásáról.

Tónusban:
Egy pillantás magára a "kupacra"
A kupac állagából is sok mindenre lehet következtetni. Vannak sárga, laza kupacok - itt a ló fo tápláléka a szalma volt. A rikító zöld és pudingszeru kupacok ezzel szemben kiadós legeltetésre utalnak további ballasztanyagok nélkül. Ha azonban egy ilyen kupac még nedves is, az már egészségtelen, mert egy "rendes lócitrom" nyáron középzöld, szilárd és csillogó, télen a zöldtakarmány miatt inkább barna, de akkor is szilárd és csillogó. Az emésztetlen magvak az ürülékben a hozzáérto szemlélo számára elárulják, hogy a lovat sürgosen látnia kellene egy állatorvosnak, aki lereszelné a fogát, mert valószínuleg túl élesre kopott. Vagy a ló már olyan öreg, hogy nem tudja megrágni a takarmányt. Ilyenkor a lovak nemcsak pazarolják a tápot, nem is jutnak elegendo tápanyagmennyiséghez a boséges etetés ellenére sem. A túl szilárd ürülék gyakran az energiában gazdag táp mértéktelen adásával alakul ki, ilyenkor hiányzik a rost- és ballasztanyag, amely kissé fellazítaná az ürüléket, ami egyébként a ló számára is kellemesebb. Hiszen ki szereti a szorulást... Ha a lócitromra számtalan légy telepedett le, feltételezhetjük, hogy a közelben valahol nagyobb "légyforrás" van. Ez lehet piszkos istálló, de szemétdomb is. A legyek hamar megtalálják az új ürülékkupacot, és néhány órán belül peték ezreit rakják le; egy okkal több, hogy az ürüléket a leheto leggyorsabban eltávolítsuk a lovak közelébol, és a talajt vékonyan mésszel szórjuk fel.

A hozzáérto lovasnak tehát néha nem is kell látnia a lovat ahhoz, hogy néhány dolgot megtudjon róla - egy pillantás a hagyatékára sok mindent elárul.


                                                                                         *

 

A legyek és lovaink
"Légy" résen!



Ki lehet az, aki képes elviselni a legyeket? Senki, kivéve a madarakat és a békákat, hiszen többek között ezekkel táplálkoznak. A többi állat és az ember számára a legyek fôleg nyáron okoznak nagy küzdelmet.

 

A legyek
mint betegséghordozók

Már maga a gondolat is, hogy a legyek a kutyaürülékrôl egyenesen pl. a kávéscsészénkre szállnak, hátborzongató. És ez valóban nagy gond, hiszen baktériumok ezreit szállíthatják ily módon. Az állatok ennek veszélyét ösztönösen felismerik, a kutyák utánakapnak, míg a lovak farkukkal és bôrük rángatásával próbálják elkergetni a legyet a tett színhelyérôl.

A legegyszerubb
védelem: a légytakaró


A legyek a mezôn sem hagyják békén kedvenc négylábúinkat. Elsô lépésként felrakhatunk egy hálóból készült takarót lovunkra. Ez ugyan nem védi a lábakat, illetve a hastájékot, de mégis valami, és a legyek amúgy is általában fentrôl érkeznek. Létezik ilyen háló a fejre is, mellyel a fejcsapkodást is megspórolhatjuk a lovak számára. Lovaglásnál pedig praktikus fülvédôt használni.

Légyirtó
készítmények

A légyirtó sprayk széles választéka található a lovasboltok polcain. Ha valaki nem kész sprayt, hanem koncentrátumot vásárol, figyeljen a hígítás elôírásaira, hiszen a feltüntetettnél kicsit is erôsebb adag elég súlyos károkat okozhat a ló bôrén. Különösen a szürke és sárga lovak érzékenyek erre.

Spriccelni
vagy felkenni?


Spriccelni mindenféleképp jobb, hiszen a spray szórófejébôl távozó légyirtó szer nem hatol be a ló bôrébe. Sok ló azonban fél a spriccelô dobozoktól. Mivel elsôsorban a hangtól ijednek meg, érdemes kipróbálni azt a trükköt, hogy kinyitunk egy vízcsapot a spriccelés közben, melynek hangja talán eltereli a ló figyelmét. Ha ez sem segít, akkor egy szivacs segítségével oldhatjuk meg a problémát. Ez veszteségesebb vállalkozás, hiszen a szivacs sok nedvességet képes magába szívni és magában tartani. A szem környékére azonban mindenképp szivacsot használjunk, de erre a célra már speciális légyirtó stifteket is feltaláltak.

Higiénia

Az istállóban: A legideálisabb, ha egy istállóban mindennap kitrágyáznak és kiszellôztetnek. Az igazat megvallva az etetôt is naponta tisztítani kéne, az itt maradt ételmaradék ugyanis csábító csemege a legyek számára. További elônyt jelent, ha a trágyadomb jó távol van az istállótól, és a szél nem annak irányából fúj az istálló felé.

A lónál: A megizzadt lovat nyáron mindig mossuk le langyos vízzel. Sampont ne nagyon használjunk, hiszen az károsítja a ló bôrének védôrétegét.

A sebeknél: A legyek szeretik a sebeket és a gyulladásokat. Letelepszenek a ló sebének szélére, és legrosszabb esetben a tojásaikat is belerakják. Ezért különösen a szabadon lakó lovaknál lényeges odafigyelni, és mindig le kell fertôtleníteni, és be kell kötni sérüléseiket.

Ezek után jogosan merülhet fel a kérdés: Nem lehetne a legyeket egyszeruen kiirtani?
A válasz: Nem, hiszen a tápláléklánc részét képezik. Így együtt kell élnünk velük, a környezetünkben azonban amennyire csak lehet, szabaduljunk meg tôlük!

                                                        *

A kólika a lovak igen gyakori bántalma, amelynek hátterében számos betegség állhat. A kólika igazán nem egy betegség megnevezése, hanem egy tünetegyüttesé, amely valamennyi - a hasüregben lévő - szerv fájdalmassággal járó betegsége esetén kialakulhat.

 

A tünetek - a kiváltó októl függetlenül - nagyban hasonlítanak és csak az előzmények részletes ismerete, ló állatorvosi vizsgálata, vagy a betegség lefolyása adhat támpontot az okok pontos felderítéséhez.

 

Leggyakrabban a kólikás nyugtalanság kiváltó okai az emésztőszervek betegségei. Mellettük azonban kiváltó okként szerepelhetnek még pl. a húgy-nemi szervek betegségei, a vemhesség utolsó harmadában a csikómozgás, egyes gyenge idegrendszerű kancáknál a tüsző leválása, parazitózisok, környezeti ráhatások (szél), …stb.

 

A kólika leggyakoribb tünetei a következők:

A kólikás ló nem eszik, kapar, izzad, erősen nyugtalankodik. Le akar feküdni, esetleg hemperegni szeretne, nézi a hasát. Ezek a tünetek jól láthatóak, és ezért az estek többségében felismerésük még egy kevésbé tapasztalt lótartó számára sem okoz problémát. Aki egyszer látta, az többé semmivel nem keveri össze.

Azt azonban már kevesen tudják, hogy a vannak olyan kólikás betegségek is, mint például a vagtagbél-obstipáció (=bélsárpangás), amelynek a tünetei nem ilyen tipikusak, súlyosak (látványosak), gyakran csak hullámokban jelentkeznek, viszont akár hetekig is eltarthatnak.

 

Gyakran hallani laikusoktól, hogy „ha a kólikás ló trágyázik, akkor nem lehet nagy a baj”. Vigyázat! Ez a megállapítás például a vékonybél-helyzetváltozás, vagy a gyomormegterhelés esetén egyáltalán nem igaz, mert trágya akár a ló elhullásáig ürülhet. Pedig a baj igen nagy, és azonnali állatorvosi beavatkozást igényel! Tehát a látszat „javulás” vagy a tünetek félreértelmezése – állatorvos hiányában - becsaphatja a tulajdonost.

 

Miért vezet olyan gyakran elhulláshoz a kólika?

Az esetek többségében az elhullás oka az, hogy a szakszerű segítség sajnos már túl későn érkezik. A tulajdonos - akár tudatlanságból, akár gondatlanságból - nem hív időben állatorvost, maga próbálja megoldani a problémát, vagy bízik abban, hogy az majd magától megoldódik. Sajnos a kólikás betegségek sajátossága, hogy a „kis bajból könnyen nagy baj lesz”, mert a kólikás fájdalmasság során a ló kárt tehet önmagában. Például egy enyhe, megfelelő kezeléssel könnyen gyógyítható un. hurutos bélgörcsből (ami kialakulhat akár „frontérzékenységből” is) a ló hempergése során könnyen lehet fatális kimenetelű bélcsavarodás.

Az elhullás oka ritkán lehet az is, hogy vannak olyan kólikás betegségek, amelyek gyors műtéti beavatkozás nélkül biztosan halálra vezetnek. Ilyen az un lép-vese szalag lefűződés.

 

A kólika kialakulásának okai:

Annak ellenére, hogy a kólika kiváltó okai sokfélék lehetnek – mint már írtam - az esetek többségében mégis emésztőrendszeri eredetűek. Ennek az az oka, hogy ló hasüregének anatómiája, emésztés élettani sajátosságai, valamint idegrendszerének érzékenysége erősen hajlamosítja a lovat a kólikára.

A ló emésztőcsatornája igen hosszú vékonybelekből áll, amelyek más állatfajtól eltérően szabadon (rögzítés nélkül!) mozognak a hasüregben.  A vastagbelei pedig nagy tömegűek és a hasüregben csak egy ponton vannak rögzítve, így könnyen előfordulhat ezek helyzetváltozása, csavarodása, …stb.

Ehhez hozzájárul még az az emésztés-élettani tény is, hogy amennyiben a ló bélmozgása bármilyen oknál fogva leáll, akkor a folyamatosan termelődő gázok nem ürülnek ki. Emiatt egyes bélszakaszok fajsúlya könnyebb-, másoké - a csak béltartalmat tartalmazó bélszakaszoké – nehezebb lesz. Így a különböző fajsúlyú bélszakaszok a fajsúlykülönbségeik miatt egymás alá/fölé mozdulhatnak, ami bélcsavarodást idézhet elő. Ezért a kólikás lovat ne engedjük hemperegni, mert a hempergés során a különböző fajsúlyú bélszakaszok elmozdulásának, csavarodásénak az esélye megnő.

A lovak többsége - főleg a túltenyésztett fajták - front-érzékenyek, amire gyakran kólikás nyugtalansággal reagálnak. Ez is nagyon gyakori ok, de szerencsére jól kezelhető.

A kólikát közvetlenül kiváltó okok között sajnos előkelő helyen szerepel a nem megfelelő takarmányozás. Kiváltó ok lehet a rossz minőségű, penészes vagy szennyezett takarmányok etetése, a hirtelen takarmányváltás, az abrak és a lucerna túletetés, az ivóvíz hiánya és a bélférgesség. Ritkábban, de előfordul, hogy a takarmány mérgező növényeket, vagy azok magját tartalmazza és ez okoz problémát. Ezen kívül vannak olyan fertőző betegségek, mint pl. bélgyulladások, amelyeknek meghatározó tünete, vagy pl. mirigykór okozta béltályog, virus arteriits esetén, melléktünete a kólika. Viszonylag gyakori, a főleg újszülött méncsikóknál előforduló bélszurok-kólika is.

Ha tehát ismerjük a kólikás betegségek kivált okait, akkor tudnunk kell azt is, hogy sok esetben a probléma könnyen megelőzhető lehetne.

Vagyis odafigyeléssel, szakmai felkészültséggel, igényességgel, sok ló életét lehetne megmenteni. Attól, hogy valamit eddig nem jól csinálunk és ez eddig nem okozott gondot, az nem jelenti azt, hogy továbbra sem fog! „Minden úgy kezdődik, hogy előtte még nem volt!”

 

Mi a teendő az állatorvos kiérkezéséig?

Miután a kólika kezdetekor sohasem tudhatjuk, hogy milyen súlyosságú betegséggel állunk szemben, ezért én azt javaslom, hogy kólikás lóhoz mindig, haladéktalanul hívjunk állatorvost. Inkább kétszer feleslegesen, mint egyszer későn, amikor már csak a műtét segíthetne, vagy az sem. A kólika kezelésében az egyik legfontosabb tényező az idő. Ha például műtétre kerülne sor, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy milyen állapotban érkezik a ló a klinikára. Ez pedig attól függ, mi az elváltozás valójában és főleg, hogy mennyi idő telt el a kólika kezdetétől.

Az állatorvos megérkezéséig a lovat kíméletesen jártatni kell, de vigyázzunk arra, hogy a túlzott mozgatás, meghajtás káros vagy akár végzetes is lehet. Ha a ló lefekszik és nyugodt ( pl. vagtagbél-obstipáció esetén ), akkor hagyjuk pihenni, de ha vergődik, hemperegni akar, akkor jártassuk. A tüneteket folyamatosan figyelni kell, hogy ezzel is segítsük az állatorvos munkáját.

Vannak olyan lovardák, ménesek, ahol képzett személyzet áll rendelkezésre a kólika kezelésében szokásos gyógyszerek beadására. (lásd az előző szám házipatika című állatorvosi cikkét). Az ilyen helyeken az alapszabály az, hogy ha a ló állapota a szokásos görcsoldók hatására sem javul, vagy csak átmenetileg, akkor hívjuk az állatorvost.

 

Milyen kezeléseket alkalmazhat az állatorvos ?

Az állatorvosi beavatkozások nagy része a helyszínen is elvégezhető. Ha azonban súlyos esetben műtétre kerül a sor, akkor azt eredményesen csak felkészült klinikákon lehet elvégezni.

A kólikás kezelés talán legfontosabb része a kórelőzmény felvétele (mióta beteg az állat, mik a tünetek, és változtak-e, volt-e a közelmúltban takarmányváltás, …stb), és a részletes betegvizsgálat. Ezért a tulajdonos sokat segíthet az állatorvosnak azzal, hogy a kórelőzményt végiggondolja, hogy részletesen, mindenre kiterjedően beszámolhasson. Valamint azzal is, ha nyugodt körülményeket, ha szükséges segítőket biztosít a vizsgálathoz és a kezeléshez.  Gyakran része a vizsgálatnak a végbélen át történő (rektális) vizsgálat és az orr-nyelőcső szonda lebocsátása. A szondán át azonban nem csak a gyomortartalmat vizsgáljuk meg, hanem gyógyszereket, olajokat, vizet adhatunk be a lónak.

Ezek a beavatkozások a segédszemélyzetre nézve nem veszélytelenek, ezért szigorúan tartsuk be az állatorvos balesetvédelmi utasításait. A lóra azonban - ha azokat szakszerűen végzik el - nem veszélyesek. A „kólikás kezelés” általában különböző görcsoldó-fájdalomcsillapító injekciós készítmények, esetenként infúziók beadásából szokott állni. A főleg erős gázképződéssel járó kólika esetén az állatorvos a végbélen át, vagy a horpasz megnyitásával le tudja engedi a gázokat. Ezek a beavatkozások megfelelő műszerezettség és tapasztalat birtokában a helyszínen is elvégezhetők.     

Vannak olyan elváltozások, amelyek az említett, un. konzervatív módszerekkel nem oldhatók meg. A bél helyzetváltozások, a bélcsavarodások a mének hereboréksérve és még néhány más elváltozás csak műtéttel kezelhető. Ilyen esetekben a helyszínen kezelő állatorvos csak annyit tehet, hogy a lovat a legjobb általános állapotba hozza és késlekedés nélkül a klinikára küldi. Sajnos hazánkban az Állatorvos Tudományi Egyetem üllői nagyállat kórházán kívül csak néhány olyan klinika van, ahol egy ló hasűri műtétét el tudják végezni. Az, hogy a kezelő állatorvos hová irányítja a műtétre váró beteget, vagy hogy a tulajdonos azt hova viszi, azt több szempont is befolyásolhatja. Legfontosabb, leggyakoribb azonban sajnos az, hogy a tulajdonos tudja-e vállalni a költségeket. A műtét költségei igen magasak és gyakran összemérhetők a ló árával.

 

Egy jó tanács! Miután már említettem, hogy a kólika kezelésében az idő döntő tényező, ezért a kezelő állatorvos telefonszáma, ha nincs saját lószállítónk, akkor egy kölcsönző, illetve egy lószállító telefonszáma legyen mindig azonnal elérhető helyen. Célszerű a közelben lévő, és ló-műtéteket végző klinika, vagy az egyetem nagyállat kórházának a telefonszámát is lejegyezni. Mindez azért fontos, hogy ha baj van, ne teljen az értékes idő a telefonszámok keresésével.

                                                                         

                                                        *

A lovak belső élősködői - mindennapi szóhasználattal élve - a bélférgek közé tartoznak a leggyakrabban előforduló különböző fonál-, orsó-, és a galandférgek, valamint ide sorolják még a - Magyarország csak bizonyos részein előforduló - rozsférgeket is. (A rozsférgesség tulajdonképpen nem is férgesség, hanem egy légyfajta lárvája, amely a ló gyomrában fejlődik ki.) A parazitológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy még a rendszeresen féreghajtott lovak is fertőzöttek. Tehát ez alapján minden lovat (lóállományt) a belső élősködők tekintetében fertőzöttnek kell tekinteni!

 

A lovak belső parazitái alapvetően a vékony és a vastagbélben élősködnek. Kártételük részben abból adódik, hogy ha nagyszámban vannak jelen a bélben, akkor a ló kondíciója romlik, szőrzete fénytelenné válik, esetleg - főleg csikóknál - csököttség és vérfogyottság is kialakulhat. A férgek állandó jelenlétüknél fogva nyugtalanítják a gazdaszervezetet, és súlyos fertőzöttség esetén csikóknál akár a bél üregét is elzárhatják, aminek a következménye kólika lehet. A kólikát kiválthatja az is, hogy bizonyos féregtípusoknak a fejlődési alakjai a vérerek falait is megtámadják, ami a bélfal elhalásával járhat. (Ilyen, parazita által okozott kólikában hullott el Kincsem, a magyar csodakanca is!) Vannak olyan féregtípusok, amelyek a fejlődésük során a tüdőt is károsítják. Ha parazitás fertőzöttség súlyos volt, akkor ez a maradandó „csikókori tüdőkárosodást” a későbbiekben a tüdő teljesítőképességének csökkenését jelenti.

 

A féreghajtás csak akkor tud hatékony lenni, ha

 - valamennyi egy állományban tartott lovat egyszerre kezelnek

 - legeltetés esetén a féreghajtással egy időben legelőrészt váltanak és a „régi” legelőt elboronálják

 - a féreghajtással egy időben az istállót alaposan kitrágyázzák és fertőtlenítik

 - minden, az állományba beérkező új lovat azonnal (vagy, ha erre lehetőség van, a beérkezés előtti   napon) féreghajtanak, ez vonatkozik a versenyről hazaérkező lovakra is

 - hatékony készítménnyel, és a szükséges dózissal kezelnek

 - mindezt tervezett program szerint, rendszeresen végzik

 

A lovak minden esetben szájon át fertőződnek meg a bélférgek petéivel. Ezután a peték a fajra jellemző, bonyolult fejlődésen mennek át, aminek eredményeként kialakulnak a kifejlett férgek. A kifejlett férgek tovább szaporodnak, és új petéket termelnek és ezzel tovább fertőzik környezetüket. A férgek a fejlődésük során elhagyják a beleket és eljuthatnak a tüdőbe, májba, vérerekbe és károsítják azokat. Ennek a fejlődési ciklusnak a hossza a parazita fajra jellemző és meghatározza a féregtelenítési programot is.

A trágyában, például a ló orsóférgének a petéje 6 hétig (ideális körülmények között 6 hónapig is túlélhet).

A kiscsikók az anyaméhben nem fertőződnek ugyan meg, de a megszületés után a csikós kanca tejétől és a későbbikekben a trágyával érintkezve azonnal megfertőződnek. Ezért igen fontos teendő egyrészt a kanca ellés előtti féreghajtása, majd a csikó korai féregellenes kezelése. 

A galandférgek kifejlődéséhez a legelőkön élő egyfajta rovarfaj szükséges. Ezért ez a bántalom szinte csak legelőre járó lovak esetén fordul elő. Ennek a bántalomnak a megelőzésében különösen fontos a legelő megfelelő kezelése. A legolcsóbb és leghatékonyabb eszköz a paraziták elleni küzdelemben a napfény, amely elpusztítja a féregpetéket és lárvákat.  A trágya szétboronálása tehát azért fontos, mert így a napfény közvetlenül éri a petéket. 

 

Általánosságban elmondható, hogy a kancákat a számított ellés előtt 1 hónappal kell kezelni. A csikókat – ha szükséges- 1 hónapos kortól lehet féreghajtani, majd a választásig 2 havonta. A választási és az éves csikókat 3 havonta, a felnőtt lovakat 3-4 havonta kell kezelni. Ha egy állományban galandférgesség jelentkezik, akkor a legeltetési szezon alatt min. 2 havonta kell a féreghajtásokat ismételni.

 

A féreghajtás során alkalmazott készítményeket (Equest paszta, Equalan paszta, Noromectin paszta, Telmin paszta, …stb.) bizonyos idő eltelte után váltani kell, mert különben rezisztencia alakulhat ki. Az évenkénti féreghajtások közül min. egy legyen olyan készítménnyel elvégezve, amelynek a hatóanyaga nemcsak a kifejlett férgek ellen hatékony, hanem a lárvák ellen is (Panacur). Ez azért fontos, mert van olyan féregfajta, amelynek az un. „alvó lárvái” akár évekig is a bélfalban maradnak és újra, és újra visszafertőzhetik a lovat.  A vemhes kancák féreghajtásánál legyünk körültekintőek, csak olyan készítményt alkalmazzunk, amelyet erre az időszakra a gyártó javasol. (pl. a Vermitant nem javasolják vemhes kancának adni). A galandférgesség esetén a készítmény kiválasztása különösen fontos, mert csak kevés hatóanyag hatékony ezekre a férgekre és ebben az esetben – eltérően egy „normál” féreghajtástól – a készítményt több napig kell folyamatosan alkalmazni. (Panacur) Ma már kaphatók olyan készítmények, amelyek tartalmazzák a galandféreg és a fonálférgek elleni hatóanyagokat is. (Promectin plus paszta)

 

                                                                      *

 

A tetanuszt, mint ló-betegséget, már az ókori görögök is ismerték. Rájöttek arra, hogy a sebzések és a betegség között kapcsolat van. Sajnálatos módon a mai napig a lótartók többségének ismerte - ebben a tárgykörben – szintén csak eddig terjed. Tehát ma a XXI. században is legtöbben csak annyi tudnak a betegségről, mint az ókorban ?

 

A tetanusz igen elterjedt betegség és az egész világon előfordul. Amíg azonban a trópusokon – emberek és állatok között egyaránt - szinte mindennapos, addig hazánkban csak szórványosan és leginkább lovaknál fordul elő. A lótartók számára a fontosságát egyrészt ez adja másrészt, az hogy a méregdrága kezelés ellenére is igen gyakran halálra vezet.

 

Miért éppen a lónál a leggyakoribb a tetanusz előfordulása?

 

A jobb érthetőség kedvéért nézzük egy kicsit részletesebben!

Hogy a tetanusz veszélye leginkább a lovakat fenyegeti annak egyrészt az az oka, hogy - élettani okokból - a háziállataink közül a ló a legfogékonyabb vele szemben. Másrészt a betegséget okozó baktérium a talajban mindenütt megtalálható. Az állatok bélcsatornájába jutva, ott szaporodik, majd a bélsárral ürül és a külvilágban spórái igen hosszú ideig életképesek maradnak. 

Ez a baktérium - sajnos - a ló bélcsatornájában igen jól érzi magát, így a ló trágyája, és ennél fogva a környezete is igen erősen szennyezett tetanuszt okozó baktériumokkal.

Tehát azt mondhatjuk, hogy a ló környezetét tetanusz tekintetében veszélyesnek kell tekinteni. Abból, hogy a folyamatosan fennálló tetanusz-veszély ellenére sem betegszik meg minden ló ebben a betegségben, az következik, hogy kialakulásához hajlamosító tényezők kellenek.

 

Mi is a betegség valójában?

 

A betegség lényege az, hogy a tetanusz-baktérium megfelelő körülmények közé kerülve (ilyen a levegőmentes környezet, mint például egy mélyszúrt seb, …stb.) elszaporodik. Ekkor olyan mérgező anyagokat (toxinokat) termel, melyek a szervezetben felszívódva megzavarják az un ideg-ingerületátvitelt az idegek és az izmok között. Emiatt az izmok ingerlékeny állapotba kerülnek és maradnak, tehát a legkisebb külső ingerekre is görcsökkel, majd merevgörccsel reagálnak. Az elhullás végső oka a légző izmok bénulása.         

 

Mik is azok a hajlamosító tényezők, amelyek a tetanusz kialakulásához vezethetnek?

 

A betegség csak akkor tud kialakulni, ha az állaton valamilyen sérülés keletkezik, amelyen keresztül a környezetből (talajból, trágyából) a kórokozó a seb mélyébe kerül.  Ha a sérülés mélyre ható és benne teljesen oxigénmentes környezet alakul ki, akkor a kórokozó el tud szaporodni. Tetanusz alakulhat ki patkolás során, ha a lovat „megszegelik”, szögbelépésnél, pártatiprás alkalmával, végtagokon lévő sérüléseknél, műtéti sebeknél, herélés után. Gyakran a tetanusz a szakszerűtlen ellési segélynyújtás következtében és a köldök elfertőzés miatt jön létre. Ritkán, de a tetanusz forrásai lehetnek a bélparaziták által a bélfalon okozott sérülések is.     

 

Mik a tetanusz tünetei?

 

A tetanusz lappangási ideje 1-3 hét. Ez az idő csikók esetében - például köldökfertőzésnél - ennél rövidebb is lehet. Általában elmondható, hogy minél rövidebb a lappangási idő, annál kevesebb az esély az állat meggyógyítására.

A ló esetében jellemző, hogy a tünetek először mindig a fejen jelentkeznek, majd a végtagok tömeges izmainál. 

A fejen az első változások nagyon jellegzetesek: a fülek mereven felfelé állnak, az orrnyílások trombitaszerűen kitágultak és a szemen az un harmadik szemhéj előesik.

Az ilyen ló meglévő étvágya ellenére sem tud rendesen enni, mert a takarmány kihullik a szájából. Ennek oka az, hogy a rágóizmainak merevsége és a nyelési reflexének zavara miatt nem tud nyelni. A merevség végül ráterjed a nyakra, majd az elülső és a hátulsó végtagokra is, ezért a ló jellegzetesen un. fűrészbakszerűen áll. Minden hangosabb szóra, vagy akár csak egy neszre vagy egy érintésre (például, ha egy légy rászáll) heves – akár percekig tartó - görcsrohamba kezd.

A betegség végső stádiumában a lovak oldalfekvésben, mereven kinyújtott lábakkal fekszenek.

 

Mire számítsunk, ha betegség már kialakult?

 

Csikók esetében - még intenzív kezelés ellenére is - az esetek 90 %-ában az állat elpusztul. Ezért majdhogynem azt mondhatjuk, hogy a beteg csikók kezelése szinte reménytelen.

A kezelésben nem részesülő felnőtt lovak a tünetek jelentkezése után általában a 3 -10 nap között pusztulnak el. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy még intenzív kezelés mellett is a felnőtt lovak 60-70%-a elpusztul. Ha a lovat mégis sikerül megmenteni, akkor is a szemmel látható gyógyulás csak a 2. héten kezdődik el és akár 1 hónapig is eltarthat. Mivel a kezelés igen hosszan tartó, gondos és intenzív kell legyen, ezért nagyon költséges. Emellett igen hosszadalmas utókezelésre is fel kell készülni.

A klinikai gyógyulás után gyakori, hogy néhány izomcsoport - főleg a tömeges farizmok – csak nagyon hosszú idő alatt, vagy egyáltalán nem gyógyulnak meg és így a ló használhatósága korlátozott lesz. A tetanuszból kigyógyult lovaknál az is gyakran előfordul, hogy a hosszadalmas kezelés folyamán olyan sérüléseket szenvednek vagy okoznak magunkak (pl. a szem sérülése miatt bekövetkező vakság, nagyméretű hámsérülések stb.) amelyek később komoly esztétikai problémát jelenthetnek

 

Miből áll a tetanuszos ló gyógykezelése?

 

A gyógykezelés eredményességét alapvetően meghatározza, hogy milyen korán tud beavatkozni az állatorvos.

A kezelés legfontosabb része a tetanusz elleni szérum beadása. Tudni kell, hogy beteg ló esetén eredményt csak minimum 120 -150 ezer NE (= nemzetközi egység) szérum beadása esetén várhatunk és a következő napokon is további – már kisebb – adagokra lesz szükség. Ennek már csak az anyagköltsége, tehát a szérum ára is igen magas, jó pár tízezer forint.

A szérum beadása sajnos nem szünteti meg azonnal a tüneteket, hiszen csak a vérben lévő toxint semlegesíti, az idegrendszerben „lekötődött „toxint azonban nem. Így a javulás csak napok múlva várható.

Az egyik legfontosabb feladat a sebzés megkeresése és a seb megfelelő ellátása, valamint a minimum 4-5 napon át tartó antibiotikumos kezelés. Ennek az a célja, hogy megakadályozza a baktériumok további toxintermelését.

Gyakran szükségesé válhat a ló mesterséges táplálása, orrnyelőcső szondán keresztül, infúziók beadásával, végbélen át, …stb.

Ezeket a beavatkozásokat akár 10 -14 napon át is végezni kell, így ez igen megerőltető, mind az állatorvosnak, mind a tulajdonosnak is. Hozzá kell tenni, hogy miután hosszan tartó, gyakran fizikailag is nehéz és bonyolult állatorvosi beavatkozásokat kell elvégezni, így a kezelés végére igen tekintélyes állatorvosi munkaköltség is jelentkezik. Ha ehhez hozzáadjuk a gyógyszerek árát is, akkor a végösszeg gyakran összemérhető a ló árával.   

Ezek mellé a tulajdonosnak légymentes, sötét, csendes környezetet kell biztosítani a beteg állat számára, valamint ha a ló fekszik, akkor azt gyakran forgatni kell, …stb.       

 

Hogyan előzhetjük meg a betegséget?

 

A tetanusz elleni védekezésben a legfontosabb a lovak programszerű vakcinázása. Tegyünk meg mindent a sérülések elkerülése érdekében (megfelelő tartástechnológia, parazitaellenes kezelések, …stb.).

Ha azonban a ló már lesérült és a sérülés mély, roncsolt, szennyezett vagy a patatájékon van, akkor feltétlenül gondoljunk a tetanuszra és hívjunk állatorvost. Ugyanez vonatkozik a patkolási balestekre és ha az ellés során a nemi utakban sérülés keletkezett.

Az állományt ellátó, tehát azt ismerő állatorvos el fogja tudni dönteni, hogy az adott sérülésből lehet-e tetanusz. Elég-e csak a sebkezelés vagy kell szérum is, vagy hogy éppen nem szérum kell, hanem ismételt vakcinázás. 

Fontos tudnunk, hogy a betegséggel szemben a fiatal állatok a legfogékonyabbak, így az újszülött csikók a legveszélyeztetettebbek.

Gyakori kérdés, hogy a adjunk-e tetanusz elleni szérumot újszülött csikónak. Ebben megoszlanak az állatorvosi vélemények. Én azt szoktam javasolni a kancatulajdonosoknak, hogy a kancát a számított ellés előtt 1 hónappal oltsuk be tetanusz ellen, ekkor a föccstej ellenanyag tartalma igen magas lesz. Így ha a csikó időben felveszi a föccstejet és a köldök megfelelően le van fertőtlenítve, akkor nincs miért aggódni. (A köldököt nemcsak a tetanusz miatt kell fertőtleníteni!) Mindebből az is következik, hogy ha a csikó bármilyen ok miatt nem tudott idejében (2 órán belül) szopni, akkor szóba jöhet a szérumozás. 

 

Mindezek után beláthatjuk, hogy a tetanusz a lovak egy igen alattomos és veszélyes betegsége. Tetanuszos lovat kezelni igen költséges, emellett nagy gondoskodást és igen sok időt igényel a tulajdonostól és nem sok sikerélményt jelent az állatorvosnak sem. Inkább néhány ezer forintot ráfordítással előzzük meg !!!